Református

KántorjánosiReformátus Templom

 

 

A Református Templom Kántorjánosi szívében helyezkedik el, ezzel emelve a település színvonalát. A jelenlegi templom ellőtt egy 15. századi gótikus stílusú templom állt, mely valamikor a 18. század elején ősszedőlt. A településen is teret hódítótt a reformáció, és ennek következtében felmerült az új gyülekezetben az Úr hajlékának felépítése. 1768-ban terelődött ez az út egyenesebe, amikor is az építkezések, már folyhattak. 1768-ban a Hatvani Bíró Mihály „áts mester” elfogadta a felkérést, hogy építsen egy fatornyot a templomhoz. 1769-ben Sopper János Debreceni bádogos mester fellválalta, hogy erre a toronyra építsen öt gombot, és valószínűleg a mai templom tornyán látható,,vitorlát, kakast és minden féle néző csillagot”.

Az építkezés költsége közadakozásból és kötelező,,egyházadóból” valósúlt meg. A reformátusokat 4 csoportba sorolták, és ez alapján szedték össze a pénzt. Persze ez az soha nincs elegendő. A gyülekezet a Vay-családnak küldetett levelében sten hajlékának felépítésére kérnek, illetve ékes szavakkal telt leveleket jutattak a tehetősebb családok felé.

,,Soha nem adakozik édesebben a jó Keresztény, mint mikor az alamisnálkodás az Isten Házának építésére kívánkoztatik.”

Így szól egy ilyen levél első sora.

Az akkor épűlő templom valaszínűleg egyhajós lehetett, és a régi katolikus szentély továbbépítése lehetett. Ez ma a toronytól a szószék felé terjedő rész. Az építkezés lassan haladt, de 1789-re elkészült minden, és a 1791 karácsonyán felszentelték a templomot.

A ma is látható szószék (cathedra), ekkor készült el, és az akkori harang szava hívta az embereket az Isten közelségébe.

 

A történet nem ilyen egyszerű. A gyülekezet Isten segedelmével egyre nőtt, annyira, hogy kinőtte a templomot. Az sem kizárható, hogy tűz ütött ki, és és a fa torony leéghetett. (Ennek még ma is van jele a toronyban.) Ismét építkezésre került a sor. 1826-ban felkérték a Nagyváradi lakos Hamza Jánost, hogy készítsen el, és rakjon be 150ezer téglát. Ekkor épűlhetett fel a mai is látható torony, illetve a két oldalhajó, és a karzatok. Pontosan nem tudni, meddig folyt ez az,,újjá” építés, de látványos eredménye lett. Klasszicista stílusban, azon belül is a nagyon ritka copf irányzatban épűlt fel az Úr hajléka. A copfstílus ritkaság számba megy, talán ez az egyetlen Magyarországon, amelyik ebben az irányzatban épült fel. (De persze ez számos vitát vonzhat maga után.)

 

 

 

 Ezen a képen látható a torony, melyen a letisztult vonalvazatés megmutatkozik. A templomok tornya nem, vagy csak alig lép ki a homlokzat síkjából. A szoborfülkék helyét átveszik a faltükrök és falmezők. A stílus formakincse nagymértékben támaszkodik az antik építészatre. Jellemző a fűzérdíszek, konzolok, köténydíszek, tárcsák rozetták, triglifek, gutták, urnák és szögeletes voluták alkalmazása. A nyílások egyenesen, kosárívben, félkörívben, vagy szegmensívben végződnek. Szemöldökpárkányuk általában az egyenes, timpanon és luenetta formákra, illetve ezek különböző változataira korlátozódik.

 

A templomban három harang volt megtalálható, de az 1848-49-es Forradalom és Szabadságharc idején Egyházunk felajánlotta azt, rézágyú öntetésére. Ma két harang végzi a szolgálatot, melyet 1924-ben készítettek. Ennek a harangnak a költségeit a gyűlekezet 1914-1918 között gyűjtötte össze.

2000-ben egy vihar lefújta a torony teteljéből a ,,kakast”, .elyet akkor helyreállítottak. Templom érdekessége még a nagy belső teren túl a kőtorony is. A környéken csak Nyírmeggyesen és Tunyogmatolcson található legközelebb ilyen ,,Szent Ház”

 

 

Története: 1332-34 közt papját a pápai tizedjegyzék említi. (Mon. Vat. 134.) A főhajó talán középkori. Kereszthajója 1898-ban épült. (Kováts 628.) A fa haranglábat 1835-38 között lebontották és kőtornyot építettek helyére.

 

Jellege: Szabadon álló, keletelt templom, homlokzat ellőtti toronnyal, sokszögzáródású szentéllyel.

 

Felszerelés: Kupa. Ón. Talpas, csőrös kiöntővel, poncolt, virágos díszítéssel, XVIII.század eleje.

Kupa. Ón. Csőrös kiöntőjében 1830-as évszám, talpán,,MB 1771” felírat.

Talpas kehely. Réz. Trébelt növénydísszel.

Úrasztali kendő: Lenbatiszt, aranyfonattal hímzett. Sarkaiban csigás inda három nagy gránátalmával és kis levelekkel, virágokkal az indán.

Úrihímzés, a XVIII. század eleje. Mérete 90x90 cm.

-        A helyszínen nem található; fenti leírása a debreceni Iilés Endre-féle hímzésrajz-gyűjteményben szerepel.